Tegnap végül elmentünk Bátyámék kis lakásavató összejövetelére - na persze taxival, mint a nagyurak -. Jót tett, nagyon, kicsit kimozdulni. Jó passzban is voltam, kivételesen még élveztem is, hogy mindenki egyenként feltette a kérdést, hogy "mikorra várjátok?" Vagyis inkább azt élveztem, amikor azt válaszoltam, hogy "elvileg szombatra", és erre elkerekedtek a gyanútlan szemek:)))))
Amúgy a tegnapi "bulin" Zozi is oltárira bezsongott, egészen lefekvésig meg nem állt - pedig mostanság ez már annyira nem jellemző -, és ma reggel is folytatta. Mondjuk sokat röhögtem, így biztos rázta a rekeszizmom is.
Most azt is rém viccesnek találom, hogy mindenki úgy búcsúzik el tőlem, mint ha - nem is tudom - többet nem látna, vagy legalábbis készpénznek veszi, hogy mire legközelebb beszélünk, már meglesz Zozi...ami pl. a bátyámnál még nem biztos, mert addig még simán beszélhetünk.
Egyébként meg látványra még annyira nem látszik, de úgy érzem, hogy a kisasszony már helyezkedik lejjebb.
Aludni továbbra is rossz, sőt, egyre rosszabb, már a szoptatós párna se segít. Olyan érzés, mint ha már szegényt nyomnám össze, ahogy fekszem, és ő meg tiltakozik is ellene, aminek aztán fájás a vége. Mert most már inkább a hasam "fekszem el", nem mint eddig a deréktól lefele lévő részeket. Viszont így legalább remekül hozzászoktam az egyhuzamban csak 1-2 órás alváshoz....
 |
| betöltött 39.hét, méretben most már itt álljunk meg... |
Szépek vagytok! :) ha méretben nem is, helyzetben még változhattok, lehet, lentebb fog ereszkedni. Izgulok veled továbbra is!
VálaszTörlésa tegnap esti bokszolása után úgy érzem, ha még lejjebb megy, akkor már kijön...de persze, látványilag még lehet:)
TörlésJúj, de vicces a hasad! :D
VálaszTörlésHajrá! ;)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés