2012. július 21., szombat

Stimulációs megbeszélés

Tegnap a megbeszélés utána eléggé padlót fogtam, de azóta kicsit megemésztettem és átkódoltam az elhangzottakat...leírom mi volt, mi lesz:

11-re kellett visszamennünk, 2 és negyed órát várakoztunk (nem, baj, tudtuk, hogy ez lesz), aztán kb. 5 percet (se) töltöttünk bent.
A benyomások Szűcs doktorról: tényleg eléggé futószalagon mennek a dolgok. Bementünk, köszönés, leültünk, aztán (számomra) frusztráló csönd, ő a BMC-s mappánkba belebújt, átolvasta, elkérte a hiányzó vizsgálati eredményeket. Mutogattam volna neki az én kis saját dossziémat, táblázatomat, - ami sztem teljesebb, mint amit Újvári bácsi bepötyögött az írógépén múltkor - de esély nem volt rá.
Aztán megkérdezte, hogy mennyi Mercformint szedek (2x750mg), majd azt mondta, hogy szerinte az kevés, mér nem szedek 3x1000mg-ot, attól lehet, hogy 1 hónap múlva már lenne menstruációm (és ergo peteérésem). Mivel állítólag neki nincs jogosultsága az inzulinrezisztenciámmal bármit is diagnosztizálni, csinálni, mert már kezelt endokrinológus, (????) menjek hozzá vissza, és beszéljek vele erről....pff. Aztán nem túl hangsúlyosan hozzátette a számomra lényeget, hogy persze ettől még lehet csinálni az inszeminációt, ha a 35. napig nem jön meg, otthoni teszt, majd ultrahang (gondolom, hogy biztosan kizárjuk a terhességet), és akkor utána gyógyszer, ami meghozza a menstruációt, majd a 3. napján ultrahang, aztán injekciók, stb, viszontlátásra.
Mindezt úgy hadarta és tőmondatokban mondta, hogy ott fel sem fogtam, mi van, leblokkoltam azon, hogy már megint 'visszább' küld. Az uram szerint túlreagáltam a dolgot, lehet, de azóta igyekeztem a számomra pozitív oldalról megközelíteni az elhangzottakat, és kitalálni  a hogyan továbbot.
Még megkérdeztem, hogy az én 3. napi és a férjuram vizsgálatainak milyen lett az eredménye. Azt mondta, hogy minden jó, egyedül talán a TSH szintem az, ami a normál tartomány felső részén van, ezért lombik esetén le kell tornázni. (???? De ez egyelőre nem is érdekes) El szerettem volna kérni az eredményeket, de azt mondta, hogy a recepciósokkal beszéljem majd meg, hogy adjanak fénymásolatot (ami mondjuk furcsa, mert múltkor ott azt mondták, nem adhatnak ők ki semmit. Nem értem, a saját cuccaimat mér nem kaphatom meg simán..)
A vizsgálatról nem kaptam írásos cuccot, ami sztem pedig tök hasznos lenne. A "menstruációs éveim" első felében sem kaptam soha sehol, és ezért tök hiányos a kórismém, csak amire emlékszem, az maradt, de az is bizonytalan.

Szóval, miután átbeszéltük P-vel, a pozitív dekódolás szerint a teendők a következők:
  1. Surcinak megírom e-mailben (így hátha elkerülöm a személyes konzultációval járó idő és pénzveszteséget) , és megkérdem, hogy javasolja-e a dózis emelést,
  2. hétfőn kérek időpontot a BMC-be csekkolós ultrahangra, hogy mihamarábbra kapjak
  3. jövő héten szépen elmegyünk nyaralni, mire visszajövünk már a 40. napnál fogok tartani, hacsak nem történik csoda, és megjön
  4. tesztelek (megint...) és visszamegyek ultrahangra, függetlenül attól, hogy Surci mit válaszol, aztán elkezdetjük a protokollt.
  5. így legkorábban augusztus utolsó hetében, szept. első hetében történhet beavatkozás.
Összességében az a baj, hogy kicsit még így is negatív érzéseim vannak a tegnappal kapcsolatban, de remélem, a következő fordulópont változtat ezen, mivel máshova (a.: fizetős, amire nincs pénzünk, b.: SOTE, de arról alig van infó, nem szimpi) nem tudunk menni, ez az egy esélyünk most.

Amit lehetett volna másképp, jobban, ha jobban működnének a dolgok:
1. már az első, adatfelvevős konzultáción kiderülhetett volna, hogy ő szerintük szedjek több Merckformint
2. a 31. napnál tartottam tegnap, tehát ha 4 nappal később megyek, akkor már rögtön letudhattuk volna az 'igen, biztos nem terhes' kört, tehát megspóroltam volna 1 konzultációt (=1 nap szabit, időt, stresszt)
3. Szűcs így is megfogalmazhatta volna a dolgokat, ahogy most leírtam, és akkor nem lennének negatív érzéseim.

2012. július 19., csütörtök

Aprócska morfondírozás a holnapra várakozás közben

Vajon hogy a legjobb kezelni az olyan ismerősöket, akik előállnak a "na, és mikor lesz baba? mér nincs már baba?" és hasonló "érdeklődő" kérdésekkel? (Nyilván olyanokra gondolok, akik nem tudják, min megyünk keresztül, mert aki tudja, az nem kérdezget ilyeneket)
1. Ha nem mondok semmit, csak "mosolygok", belül felemészt közben az ideg
2. Ha hirtelen rázúdítom, hogy 'mesterséges megtermékenyítésben' (mert a köznyelv kb. csak ezt a kifejezést érti meg, az 'inszemről' azt sem tudják legtöbben, eszik-e vagy isszák, az "asszisztált reprodukciós eljárásról' meg már nem is beszélek...) veszünk részt, akkor meg kínos helyzet áll elő..
Mondjuk érezze is kellemetlenül magát, ha ő is kellemetlenkedett előtte:) Minek ilyenek egyáltalán kérdezgetni?? Főleg az esküvő után imádják szegény friss házasokat ezzel traktálni.

Javaslatok?

2012. július 4., szerda

A bürokrácia bája, avagy vizsgálatok előtt és után

Jelentés:
- férjuram letudta már az ő vizsgálatait (sperma+vérvétel),
- én:
  •  voltam 3. ciklusnapi vérvételen (vagy 7 cső vért vettek le, jesszus, nem volt jó, de a nővér, vagy micsoda, nagyon aranyos és ügyes volt)
  • ultrahang vizsgálaton (sztem semmi értelme nem volt, hiszen az elmúlt egy évből havonta van ultrahang eredményem, ez a doki sem látott semmi újat)
  • leadtam a vizeletmintámat teljes vizeletvizsgálatra (odamentem, 1 perc alatt elintéztem, mondták, hogy délután már mehetek is az eredményért, el sem hittem)
  •  jövő hétfőn megyek emlő ultrahangra, ennek külön története van
  1. Újvári, amikor felvette a legelején az adatainkat, és mondta, hogy milyen vizsgálatokra kell mennünk, ezt nem mondta. Mit ad isten, helyettesítés miatt nála voltam UH-n is, ahol kicsit majdnem összeveszett velem, mert azt találtam mondani, hogy azt mondta, hogy nem kell (most már nem emlékszem, hogy mondta-e, vagy csak egyáltalán nem beszélt róla), ő meg kikérte magának, hogy ő ilyet nem mondott...sebaj, aztán megbékélt, lecsitítottam. Mondjuk hülye voltam, azt kellett volna mondanom, hogy: "azt NEM mondta, hogy kell mennem", ahelyett, hogy azt mondtam: "azt mondta, NEM kell mennem"...mennyit számít az a szórend, mi?
  2. már azt is megtudtam, hogy a mammográfia és az emlő ultrahang, két külön dolog. Mivel szóban mammográfiáról beszélt, de a vizsgálati lapra emlő UH-t írt, azt hittem, hogy ugyanaz. Hát nem.
  3. Persze ehhez a vizsgálathoz el kellett mennem a háziorvoshoz beutalót kérni (röhej az eü bürokráciája is, mint minden másé), ami végülis csak 2 órámba telt...(röhej2: nyugdíjasok nem tudom, miért a délutáni rendelésre járnak, pláne, ha fél órát du,álnak odabent...)
  4. persze 2 TB-s helyett is felhívtam, egyiknél közölték, hogy már csak augusztusra, másiknál szeptemberre van időpont...nekem meg ugye sürgősen kéne, hogy ne veszítsünk megint időt...úgyhogy foglaltam időpontot egy magánnál, 10e pénzért...
  5. és történt az óriás meglepi: a BMC-s fórumon kértem segítséget a lányoktól, hogy hogy tudom ezt megoldani a legokosabban (és persze legolcsóbban), és egyszer csak kapok 1 mailt az egyiktől, hogy ő ott dolgozik, ahova egyébként nekem a beutalót is adták, de elhajtottak, és ő ad nekem időpontot:))) Heni, egy tündér vagy, itt is köszönöm:)
Most a bűvös időpont: júli 20., ekkor megyünk ítélet hirdetésre vissza Szűcs dokihoz. remélem, nem jön közbe semmi, és itt kiderül végre, hogy akkor inszem (vagy rögtön lombik) a következő lépés...

már megint egy baba...csak nem az enyém...

Tudom, tudom, nem kéne számon tartani, de már megint bejelentettek egy terhességet a környezetemben...
Mióta próbálkozunk legalább 7 baba fogant meg körülöttem, ebből 5 már meg is született.
Mért van az, hogy mások egymásra néznek, és már attól teherbe esnek??? Vagyis inkább mért van az, hogy én nem???