Kálvária - csak hogy a terhesség se menjen simán :((((

Nagyon részletes leszek most, hogy nekem is összeálljon a kép...

Tegnap voltam Surányinál a szokásos négyhetes kontrollnál, mivel a szabija előtt ez nézett ki az utolsónak, készültem is, hogy most jól megbeszéljük a szülést, meg hogy pontosan hogyan is lesz a helyettesítése, de aztán egy váratlan dolog egészen másra terelte a témát:(((
A szokásos ultrahangozáson talált egy cisztát Zozi petefészkében (én is láttam, egy kb. 5 centis nagy fekete folt formájában, kísértetiesen hasonlított az én korábbi petevezetős hidrosalphynx gyanúmra, ami miatt aztán műtöttek). Egyébként az első kérdésem az volt, hogy az én vagy az ő petefészkében? Annyira meglepett a dolog, sosem hallottam róla, és eszembe se jutott, hogy ilyen lehet már egy magzatnál is.
Azt mondta, hogy elő szokott fordulni, és vagy felszívódik magától, vagy majd ha megszületik, utána kontrollálni kell, és legrosszabb esetben műteni. Tehát elvileg nem kell nagyon aggódni, de azért mégis. Nagyon nem hiányzik, hogy pár napos-hetes korában vizsgálgassák az én kis Zozimat, az meg pláne nem, hogy műtsék! Szegény kicsi kislányom úgy látszik, sajna örökli a hülye anyja nőgyógyászati gebaszságát:((( Persze Surányi erre mondta, hogy ehhez köze nincs az én dolgaimnak...
Aztán azt mondta, hogy kér nekem időpontot a Baross utcába, mivel a lapra is csak képletet (=elváltozás-ha valaki szerencsés nem tudná, mit jelent,dejóisneki) írt, gondolom kvázi másodvéleményt akart. Ma reggel hívott is, hogy ha most tudok menni, menjek. Hát persze hogy tudtam.

Na és akkor itt kezdődött a SOTE-s, az intézményről számomra borzasztó képet festő kirándulásom:
Mailen átküldte a lényegre törő beutalót, és mondta is, hogy az azon megnevezett egy nőt (dokit, gondoltam) keressem majd ott. Odaértem, számomra tökismeretlen a hely, irányítótáblák nem voltak, hát elsőként a porta/recepciónak tűnő ablaknál kértem segítséget, az orra alá dugva az 1 soros beutalót. Erre a nőci (vszeg inkább csak portás volt, mint eü. szakalkalmazott), elküldött egy "kávéautomata melletti" ajtóhoz, hogy majd ott ha jön ki az asszi, neki szóljak.
1. állomás:
Csomó zárt ajtó számozva, max. annyi felirattal, hogy "ultrahang", "betegfelvétel", rengeteg ilyen olyan beteg az öreg nénitől (konkrétan egy szegény néni vagy fél órát volt a várakozókkal zsúfolt folyosón otthagyva pucéran, lepedővel letakarva egy betegágyon!) a nagypocakoson át a tinikig, digitális hívószámrendszer. Kicsit vártam az ajtó előtt, majd megkérdeztem pár embert, hogy innen szokott-e kijönni az a bizonyos asszi? Nem tudják...Egyszer csak egy addig ülő nő, bement az egyik "zárt betegfelvétel" ajtón, így mikor kijött, gondoltam, én is szerencsét próbálok, mivel nem úgy nézett ki, mint akinek leharapták a fejét, mert bement. (Nemtom, más hogy van vele, de nekem az az alap tapasztalatok alapján, hogy eü. intézményekben zárt ajtókon ne merészelj kopogni, nem hogy bemenni. Ha esetleg nyitva van, akkor talán beköszönhetsz.) no, itt meglepő mód tárt karokkal vártak, mutattam a papírt, és mondtam, nemtom, hova menjek. Nőci mondta, hogy menjek a másik folyosón a bizonyos "Várandós ambulanciára", oda ahol sokan várnak.
2. állomás:
A várandós ambulancián tolongó nagyhasúak közt pont kint volt egy vmilyen ott dolgozónak tűnő hölgy, le is csaptam rá a szokásos papír mutogatással és szóbeli kiegészítéssel. Elkérte még a TAJ-személyi kártyám, mondta, hogy várjak, figyeljem a hívószámokat, 6856 az enyém. Míg vártam, megláttam egy A4-es (eddig egyetlen) tájékoztatót, hogy hogy kell ide bejelentkezni, az imént úgy történt minden, hú de jó, akkor sínen vagyok. (Erről kiderült, hogy a 6856 a személyi számom utsó 4 számjegye). Újabb várás után kijött az előző hölgy, néven szólított, majd "visszakísért" az 1. állomáshoz, hogy majd itt figyeljem a hívószámot, és menjek, ha hívnak, és ha ott végeztem, hozzá menjek vissza. 2 külön ajtó, két külön kijelzővel, szerencsére pont megüresedett egy ülőhely, ahonnan ráláttam mindkettőre, mert hogy egy ajtó volt köztük...no comment.
3=1. állomás:
Újabb várás, aztán láttam kijönni az egyik ajtón a hölgyet is, akit ennek a bizonyos nőnek sejtettem a gyorsan rákeresett netes képtalálat alapján. Aztán megjelent a számom a másik ajtónál. Bementem, és az uh készülék meg az ágy mellett egy tekintélyt parancsoló pacák fogadott, na, mondom, ez biztos nem ő...talán épphogy köszönt nekem, ránézett a papíromra, majd elkezdett átkiabálva értekezni/veszekedni a nővel, akit az imént az én emberemnek gondoltam. A diskurzus lényege nagyjából az volt - ahogy kivettem -, hogy rohadtul nem örül nekem=potyautasnak, és mit keresek itt, és mér így jelentkeztem be, nem így kellett volna a nőnek ezt intéznie Surányival...én meg ott feküdtem halál kétségbeesve, a gyerekem egészségért aggódva mindeközben....aztán próbáltam szabadkozni, és a doki nyökögött pár dolgot, amiből az jött le, hogy azt akarja mondani, hogy nem rám haragszik, de nem lett jobb...erre a telefonja is megcsörrent, vmi páciense hívta, valami olyan problémával, amitől hallottam, hogy szintén kivan a kukaca, és miután letette a telefont, az asszisztenssel közölte, hogy najó, akkor ő most megy el szabadságra...Remek, hogy ilyen motivált hangulatban találtam, vágom én, hogy péntek van...Na, aztán végre elkezdett ultrahangozni, nézett, nézett, aztán törlőpapírt adott, mindezt egyetlen felém intézett szó nélkül, és elkezdett az asszisztenssel konzultálni, mit írjon, majd felállt, és otthagyott, mielőtt bármit kérdezhettem volna...A látottak (ugyanazt láttam a monitoron, mint tegnap Surányinál) és a megkapott leírás alapján ugyanarra jutott, mint Surányi. Meg annyit írt még oda, hogy genetikai tanácsadás javasolt. Úgyhogy kissé tanácstalanul visszamentem a 2. állomáshoz, gondoltam, ott visszaadják az irataim, aztán menjek isten hírével...a többit meg megbeszélem Surányival.
4=2. állomás:
Előbbi nőnek a kartonomat visszaadtam, eltűnt vele, majd egyszer csak megjelenik a számom a hívón, így hát bemegyek. Egy másik nő invitál hátra, kérdezi, hogy tudok-e most pisilni, vagy ctg után. Mivel már nagyon kellett (csak hát ugye a hívásokról nem akartam lemaradni, így nem mentem el korábban), boldogan mondtam, hogy tudok most. Dolgom végeztével kezdtem el gondolkozni, hogy most minek is neki a pisim, meg milyen ctg...aztán ültetett is le egy másik kismamával a szobában, és rámrakott egy kütyüt, amiről én gondoltam, hogy ez ctg.. mondtam, hogy sztem én rossz helyen vagyok, mer nem ezért vagyok itt, aztán nem is nagyon hagyta, hogy végigmondjam, közölte, hogy náluk ez az eljárás, ők csak a saát vizsgálataiknak hisznek. Mivel már kivoltam, és úgy voltam vele, ártani nem árt, így hagytam magam...így esett az első, idő előtti találkozásom a CTG-vel. Közben néha odajött, meg birizgálta Zozit a hasamban, hogy ez a gyermek alszik, így volt alkalmam egész konkrétan rákérdezni, hogy akkor most még mi vár itt rám. Mondta, hogy ezután az ambuláns orvoshoz megyek, ő meg majd megmondja a továbbiakat...
5. állomás:
Hát, még egy gyors vérnyomás mérés után mentem is, egy talán még nálam is fiatalabb, a nyúzottságtól kissé mufurc csaj fogadott (kezet fogva bemutatkozott, amiért piros pont). Nála is nagyon péntek volt, a CTG-ző nőtől előttem kérdezte, hogy vannak még? mire ő azt mondta, hogy igen, majdhogynem elhagyta a száját, hogy jajj, ne már...Mondtam neki, most már egész határozottan, hogy én amúgy nem ide járok, hanem a Flórba, Surányi küldött a ciszta miatt, hogy ha eddig félreértés volt, most végre a helyére tegyük a dolgokat. De ő nem lepődött meg, semmi "jajj, akkor minek CTG-ztük" vagy ilyesmi. Aztán elkezdett telefonálni valakivel, hogy itt vagyok én, beolvasta az UH eredményt, meg mondta, hogy ja, hát elég nagy ciszta, meg kérdezte a vonal másik végén lévőt, hogy micsináljon velem? Küldjön genetikára? Aztán telefonált egy másik helyre, kikövetkeztetve ahhoz a bizonyos genetikushoz, aminek az lett lett a kihallott vége, hogy ez nem genetikai probléma, minek menjek oda, ne menjek oda. (Megjegyzem, ez azért vicces, mert az uh-s pasi, akiről utólag kiderült, hogy egyetemi docens még azt írta, hogy kell, aztán most ő és még vmi genetikai akárkicsoda meg az ellenkezőjét mondta, akkor kinek higgyek?) Aztán nem túl értelmezhetően olyasmiket mondott, hogy jó, hát akkor ez műtét, azzal a Flórban is boldogulnak, menjek vissza jövő hét elején. Kérdeztem, milyen műtét? Hogy Zozit kell majd megműteni a születés után? mondta, hogy nem, császár. aztán kérdeztem még, miközben pötyögött, és volt alkalmam, hogy felszívódhat-e a ciszta? Azt mondta, hogy ekkora nem. Milyen szövődményei lehetnek? Hát kifakadhat, vagy megcsavarodhat, és az nagyon nem jó. Aztán adott egy összefoglaló papírt, amin javaslatként az áll, hogy: további terhesgondozás a Flórban. (a császárt nem írta).
Végül e fáradt nőszemély is "végzett velem", én meg szerencsére észnél voltam, és a kartonból kiszedtem minden leletet, és üresen adtam vissza az addigra már nagyon nem dolgozó asszisztensnek, aki csak elvette, és ha nem mondom neki, hogy visszavettem belőle a személyim meg a TAJ kártyám, sztem el is felejti visszaadni.
Ja, még külön vicces volt, hogy itt nem 34. hétben lévőnek, hanem 36. hetesnek kezeltek, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy az utsó menstruációmtól számolják, és hát ugye nekem nem a ciklus 13. napja körül fogant Zozi, hanem a 28. napon, ergo 2hét "mínuszban" vagyunk a megszokott számításhoz képest.
Szóval egész végig úgy éreztem magam mint egy kivert kutya:( És még most is teljes bizonytalanságban és aggodalomba vagyok:( Nem akarom, hogy az én drága Zozimnak bármi baja legyen:(
Surányinak átküldtem mailen a leleteket, hívtam, csak nem ért rá, úgyhogy várom, hogy visszahívjon, abban bízva, hogy jövő héten még tudunk találkozni, és megbeszéljük, mi legyen. Ja, mert pont jövő szombattól van 3 hét szabin:S
És most bejött a képbe ez az odavágott császár is...alapból a császár nem aggaszt, ha az a biztonságosabb, hát legyen, csak azért arra is fel kell készülnöm (most, hogy a természetes szülésre már olyan jól ráálltam) ez felvet bennem egy csomó kérdést, pl. hogy ezért most nem kell-e idő előtt császározni Zozi biztonsága érdekében. Mert gondolom, ha már kint van, jobban lehet vizsgálni.

Amúgy tegnap P-vel a neten is rákerestünk erre a problémára. Ahhoz képest, hogy amiket találtunk, 1-2 doki válasza kérdezőnek, meg 1 rövid beszámoló egy anyukától mind azt állítja, hogy ez viszonylag gyakran előforduló probléma, azért nem hemzseg tőle a net. Vagy csak bezavar a keresési  találatokba a sok felnőttkori ciszta... Amúgy durva, az az egy konkrét beszámoló azzal végződik, hogy a kicsit 1 hetesen megműtötték, és kivették az egyik petefészkét. mindezt olyan nyugalommal írta le az anyuka, mint ha csak egy múló nátháról lenne szó...hát én nagyon nem akarom, hogy Zozi kapásból -1 petefészekkel vágjon neki az életnek...

Ha valaki hallott ilyen problémáról, írjon!!!!!