Naná, hogy lebetegedtem...

....csak hogy legyen miért aggódni.
Ráadásul nem most kezdődött, hanem úgy 3-4 napja (jobb mandula sejtett helye beduzzadva, aztán rá 1 napra már fáj is, orrfújás kezd, fejtumulás), és hát nem voltam túl jó, mivel ez idő alatt lezavartam 29-én egy 6 órás hazautazást Csurgóról, egy baráti vacsorát nálunk, aztán másnap egy IKEA-Tesco párost, szilveszterkor meg nálunk egy bulit...szóval potenciális vírustenyészetek között töltöttem az időmet :S
Mivel mára sem lett sokkal jobb, és a nyirokcsomó ráktól kezdve már minden szörnyűséget kidobott a gugli, jobbnak láttam ma mégse menni dolgozni - hiába nem voltam 1 hónapja - és lementem a házidokihoz, ahol a 2 óra várakozást igyekeztem a sarokban, minél távolabb minden vírusköpőtől eltölteni...erre bemegyek, és szinte lecseszett, hogy mér nem szóltam, és mentem be előbb, soron kívül...hát tudtam én, hogy lehet ilyet? Kezdő várandós vagyok, na. Mindig lincshangulat van alapból a rendelőben, úgyhogy ezért se jutott eszembe proaktívkodni..igen, tudom, pedig az erősebbeknek áll a világ...ideje az anyatigris ént előhozni.
Házidoki egyébként az inkább nem gyógyszerezés híve, nem írt fel antibiotikumot, hanem szódabés gargalizálást (én eddig sóval toltam) meg kamilla tea ivást. És jobban aggódik, mint azt vártam, mondta, hogy amíg lehet, inkább maradjak otthon, nehogy felülfertőződjek. Úgyhogy hallgatok rá.
Csak most meg azon parázok, hogy vajh nem ártottam-e az elmúlt napokkal? És mikor derül ki, ha nem? Izgulok a péntek miatt...
Tiszta hülye vagyok, hogy azon aggódom egy percig is, hogy jajj, a melóhelyemen hogy veszi ki magát, hogy most megint, még mindig nem megyek dolgozni...(ez is a jövőbeni bizonytalanság miatt van tutira, majd tényleg írok ebben új postban, csak most már babonából megvárom a pénteki uh-t, és utána)