Harc a tejserkentésért - Az első hetek

Minden egyes apró részletet képtelenség leírni Zozival kapcsolatban, mert abból annyi van, viszont időből meg nincs, ezért asszem ezentúl csak a fontosabb dolgokról fogok írni, amik másnak is segítségül, "okulásul" lehetnek.

Sajnos csak megtalált a rém, amitől úgy tartottam korábban: nincs elég tejem, kvázi csak mutatóban van. Amikor mindenki mondta, és én is arra készültem, hogy az első hetek kemények lesznek, nos hát nem ilyen jellegű keménységre, problémára gondoltam, mint ez. Mert ezt úgy képzeltem valahogy, hogy majd ha kiderül, hogy nincs tej, akkor egyszerűen 1 perc alatt feláll a "diagnózis", hogy ez van:(, hát akkor megoldjuk, van tápszer, lényeg, hogy ne haljon éhen. Nem tudtam, hogy ez nem ilyen egyszerű, hanem ha az emberben van annyi küzdési vágy, akkor hetekig lehet próbálkozni, hogy a gyereke minél több, lehetőleg csak anyatejet kapjon. Hát, most ezt csináljuk.

Ez történt eddig:
Az egész ott kezdődött, hogy a kórházban az első 2 napon még úgy tűnt, hogy a szoptatással minden rendben, szinte rögtön sikerült egymásra találnunk (nem is értettem, mi ebben a nehézség), le is "láttamozta" az egyik aktuális csecsemős, én meg örültem, hogy jajj de jó. Persze ekkor még csak előtej volt.
Aztán a 3. esti csecsemős jött, és közölte velem, egész pontosan így, hogy: "Meg kell hogy mondjam, hogy Zorka 3680g-al született, és most már csak 3300g, ami nagyon sok fogyás, ezért tápszer kell neki, hozzájárulok-e." Olyan volt hozzá a hangsúly is, hogy én rögtön egész mélyre süllyedtem, hogy milyen anya vagyok, és hát persze, hogy belementem, mivel úgy éreztem, itt egyedül ez a jó válasz, még ha látszólag dönthetek is az ellenkezőjéről. Így jöttünk haza másnap, tápszerrel, teljes tudatlanságban, csak annyit tudtam, hogy nem akarom, hogy a gyerekem éhezzen, és márpedig a kórházban azt mondták, hogy ehhez kell a tápszer.
Aztán másnap (szerdán) kijött az ideiglenes védőnőm (mert hogy még mindig nincs állandó, mióta az eredetim elment betegállományba). Ő azt mondta, hogy a tápszer, meg vele a cumisüveg nagyon rossz, Zozi teljesen le fog szokni a ciciről, és egy nagyon konkrét tervet adott ki: nuku tápszer, nuku cumi, csakis cici, 2 óránként. Mérjük a súlyát, szerinte 1-2 nap és beindul a tej, lesz elég, de azért egyeztessünk majd naponta, meg a gyerekorvossal is. Jött a gyerekorvos is, és mondta, hogy próbáljuk ezt hétfőig, minden nap mérjük, és a súlya alapján akkor meglátjuk, hogy kell-e pótlás, vagy siker.
Persze közben kipróbáltam a létező összes tejserkentő módszert, italt, kaját (melegvizes tus, masszírozás, Mecsek meg Herbáriás tejserkentő tea, maláta ital, köménymag, őszibarack, krumpli, tej, mandula, tészta, 4-5 litert iszom/nap, kézi fejés, gépi fejés, és még ki tudja, mit) még azt is, amiről tudtam, hogy hülyeség.
Hétfőn a súlya már csak 3110 g volt, ezért az lett az ítélet, hogy akkor muszáj a tápszer, úgyhogy elkezdtük újra, cumisüvegből. Próbáltuk pohárból, de abból lehetetlenség volt, a fele mellément, Zozi üvöltött a kortyok között, így járult mellé az idegbaj. Fecskendővel ekkora, kvázi teljes adagokat meg órákig tartott volna beadni.
Bár már kissé elcsüggedtünk, meg arra az álláspontra kerültem, hogy jobb Zozinak, ha tápszert kap, de mindezt nyugalomban, elvégre a tápszer sem az ördögtől való, van, hogy muszáj, és én is felnőttem így, azért elhatároztuk, hogy hívunk még egy laktációs tanácsadót.
Ő csak szombaton tudott jönni, amiről először azt gondoltam, kései, de aztán úgy elrepültek a napok, hogy végül nem lett az. Ő "megvizsgálta az eddigi eljárásunkat", meg Zozit, azt mondta, hogy ő nagyon szépen szop, a mellemmel és a szoptatás módjával sincs gond, tényleg csak annyi baj, hogy nem termelődik elég. Kicsit tartottam tőle, hogy ezt a hülye poharazást fogja nyomatni, de kellemesen csalódtam. Amint mondtuk, hogy az nem jött be, többet szóba sem hozta, hanem előállt újabb alternatívával, amiről én még nem is hallottam, nem is találtam korábban: a szoptaníttal, illetve az annak kicsit "házi barkács", jóval olcsóbb variációjával, az etetőszondával. Ez eredetileg az olyanok számára készült, akiknek vmi gond van a szájával (pl. műtét), és ezért nem tudja használni. Ez olyan mint egy mini katéter, a módszer lényege az, hogy miközben szopizik, észrevétlen a cici mellett bevezetjük a szájába ezt a gumicsövecskét is, és így szinkronban szívja a tápszert is. Ezáltal a cumisüveg kilőhető, és az az "energia", ingerlés, amit eddig a cumi kapott, most a mellnek jut, ami azért jó, mert a legjobb tejserkentő az ingerlés.
 

Ez a tápszonda, csak az ujj helyett cici van

 

Ez a Szoptanít készülék, ami ugyanaz lényegében, csak 12 000 Ft...

Ez a módszer nagyon bevált, nem nagyobb macera, mint a cumisüvegezés, úgyhogy most ezt nyomjuk. A tanácsadó azt mondta, hogy jó lenne, ha másfél óránként szopizna (mert másfél óránként van vmi a mellel, erre nem emlékszem pontosan), de ez mondjuk kivitelezhetetlen, mert kvázi mire etetés után elalszik, már le is telt. Úgyhogy valahol félúton a kedvenc "igény szerint" elv és e között igyekszem minél többet mellre tenni, akkor is, ha csak sír, vígaszként, mert elvileg azt is szabad, sőt. A tanácsadó szerint a 6. hétig lehet kihozni a mellből a maximumot, úgyhogy most addig próbáljuk ezt. Annyi haszna biztos van, hogy a cumi miatt már nem kell aggódni.

A képek csak illusztrációk a netről:)