Félreértés ne essék, tudom, hogy ilyen szempontból nem a legrosszabb helyen dolgozom, de ugye mindenkinek a saját testrésze fáj...
A mostani munkahelyemre 2 éve vettek fel egy projektre határozott időre, akkor azért fogadtam el, mert:
- már 4 hónapja voltam álláskereső, és szorult a hurok,
- voltak róla belsős információim, és ideálisnak tűnt a (akkor még nem tudtuk, csak sejtettük) nehézkes "babaprojekthez" (komolyan, nincs erre valami normális kifejezés? hozzászólásokban várom a javaslatokat, köszönöm:) )
A "főnökömnek" (azért az idézőjel, mert a csávó ez idáig képtelen volt kivívni a tiszteletet bennem) egyébként elmondtam, hogy mi a helyzet, már csak azért is, mert tudom, hogy ezért a jog némiképp véd, másrészt meg annyira nem tartok tőle, hogy csak na. Így legalább tiszta, hogy mért hiányzok csomót.
Viszont az rémesen zavar, hogy az együttérzés egy fikarcnyi jelét nem mutatja (mondjuk visszagondolva a csigolyatörésemkor sem tette). Csak azzal van elfoglalva, hogy akkor én mikor, hogy leszek szabadságon. Azt akarja, hogy szeptembertől már senki ne menjen szabadságra. Én közöltem vele, hogy nem tudom, hogy mi lesz a kezelésem menete, de hogy ha menni kell, akkor márpedig én megyek. Legalább 3x elismételtem neki, hogy egyelőre nem tudni semmit, mert az emberi szervezet nem gép, nem lehet előre tervezni, de sztem a végére sem fogta fel...gyökér.
Ráadásul a szerződésem ugyebár februárig szól, ez a másik nagy nyomás, ami rám nehezedik. Mert ugyebár hogy keressek úgy új állást, hogy bármikor teherbe eshetek, vagy ki tudja, hogy akkor már pár hónapos terhes nem leszek-e? Vagy ha nem, egy új munkahelyről nem mászkálhatok el folyton kezelésre....Hova vesznek fel így? Leginkább sehova.
Utána olvastam, kiszámoltam, hogy ahhoz, hogy kapjak tgyás-t majd, ha már ott tartunk - ha azzal számolok, hogy február után még 90 napig jár az álláskeresési járadék (köszi, hogy lecsökkentettétek ilyen nevetséges időre) - legkésőbb 2012.10.10-én teherbe kellene esnem...nem tűnik, sajnos, túl reálisnak, de azért bízom benne. Egyébként meg marad az, hogy saját vállalkozásba kel kezdenünk. Az uram most úgyis lediplomázik, és nekifekszik a témának. Össze kell jönnie.
Szia!
VálaszTörlésÉn is BMC-s vagyok. Teljes mértékben átérzem a helyzeted, mert sajnos én is ebben voltam, és már vagyok... :( Engem 3 év után tettek ki az oviból, úgy hogy tudtak mindenről mert másképp nem kezdtem volna bele. Novemberben nekiveselkedtünk a 2.inszemnek, úgy hogy előtte én tisztáztam hogy mire számítsak, akkor megnyugtatott a volt főnököm hogy ne izguljak májusig maradhatok. Végül tavaly december vége lett belőle. Ott álltam a nekikezdett folyamattal és reménykedtem hogy még úgy esek teherbe hogy kapjam majd a baba után az igénybe vehető dolgokat. Sajnos nem így lett, mert még a munkanélküli ideje alatt sem sikerült. Túl vagyok a 3. sikertelen inszemen és nem tudom merre tovább. Pontosan ez a bajom mint neked. Ha dolgozni megyek akkor nem mehetek el az új helyről dokihoz, sehova. Ha meg nem dolgozok akkor nem lesz semmi baba után, hiába dolgoztam 10évig folyamatosan... Végül akkor úgy döntöttem hogy letojom, nekem most nagyon fontos munkám lesz, mégpedig hogy ANYA leszek. De sajnos nem így lett. Így se munka se baba, ha meg jönne akkor már nem kapok utána semmit csak a gyest... :( Szóval teljesen úgy érzem hogy 22es csapdája. Ha valami ötlet eszedbe jut, vagy valakinek akkor szívesen várom én is.
Hajni
Ráadásul egy oviból küldtek el??? Azt gondoltam, ott humánusabbak, mint a kemény üzleti szférában...már ha nem magánoviról van szó. Hát, én azt tudom még javasolni, hogy kezdj egyéni vállalkozásba. Mert abba botlottam, hogy ugye az egyéni vállalkozók fizetik a tb-t, ergo van biztosítási viszonyuk...és ez sztem független a bevételtől, meg hogy mennyire működsz valójában. De pontosan ehhez nem értek, nem néztem utána, de sztem érdemes. Mi eggyel nagyobba, cégben gondolkozunk, de az elv ugyanaz..
VálaszTörlésEgyébként nagy piszokság, hogy csak 90 napig adják az álláskeresésit..a mai időkben sztem nem reális ennyi idő alatt új munkát találni. 2 éve én 4 hónap alatt találtam (vagy 10 helyen voltam amúgy az utolsó körben benne, tehát aktívan csináltam), és ezzel átlag felett "teljesítettem"...