Stimulációs megbeszélés

Tegnap a megbeszélés utána eléggé padlót fogtam, de azóta kicsit megemésztettem és átkódoltam az elhangzottakat...leírom mi volt, mi lesz:

11-re kellett visszamennünk, 2 és negyed órát várakoztunk (nem, baj, tudtuk, hogy ez lesz), aztán kb. 5 percet (se) töltöttünk bent.
A benyomások Szűcs doktorról: tényleg eléggé futószalagon mennek a dolgok. Bementünk, köszönés, leültünk, aztán (számomra) frusztráló csönd, ő a BMC-s mappánkba belebújt, átolvasta, elkérte a hiányzó vizsgálati eredményeket. Mutogattam volna neki az én kis saját dossziémat, táblázatomat, - ami sztem teljesebb, mint amit Újvári bácsi bepötyögött az írógépén múltkor - de esély nem volt rá.
Aztán megkérdezte, hogy mennyi Mercformint szedek (2x750mg), majd azt mondta, hogy szerinte az kevés, mér nem szedek 3x1000mg-ot, attól lehet, hogy 1 hónap múlva már lenne menstruációm (és ergo peteérésem). Mivel állítólag neki nincs jogosultsága az inzulinrezisztenciámmal bármit is diagnosztizálni, csinálni, mert már kezelt endokrinológus, (????) menjek hozzá vissza, és beszéljek vele erről....pff. Aztán nem túl hangsúlyosan hozzátette a számomra lényeget, hogy persze ettől még lehet csinálni az inszeminációt, ha a 35. napig nem jön meg, otthoni teszt, majd ultrahang (gondolom, hogy biztosan kizárjuk a terhességet), és akkor utána gyógyszer, ami meghozza a menstruációt, majd a 3. napján ultrahang, aztán injekciók, stb, viszontlátásra.
Mindezt úgy hadarta és tőmondatokban mondta, hogy ott fel sem fogtam, mi van, leblokkoltam azon, hogy már megint 'visszább' küld. Az uram szerint túlreagáltam a dolgot, lehet, de azóta igyekeztem a számomra pozitív oldalról megközelíteni az elhangzottakat, és kitalálni  a hogyan továbbot.
Még megkérdeztem, hogy az én 3. napi és a férjuram vizsgálatainak milyen lett az eredménye. Azt mondta, hogy minden jó, egyedül talán a TSH szintem az, ami a normál tartomány felső részén van, ezért lombik esetén le kell tornázni. (???? De ez egyelőre nem is érdekes) El szerettem volna kérni az eredményeket, de azt mondta, hogy a recepciósokkal beszéljem majd meg, hogy adjanak fénymásolatot (ami mondjuk furcsa, mert múltkor ott azt mondták, nem adhatnak ők ki semmit. Nem értem, a saját cuccaimat mér nem kaphatom meg simán..)
A vizsgálatról nem kaptam írásos cuccot, ami sztem pedig tök hasznos lenne. A "menstruációs éveim" első felében sem kaptam soha sehol, és ezért tök hiányos a kórismém, csak amire emlékszem, az maradt, de az is bizonytalan.

Szóval, miután átbeszéltük P-vel, a pozitív dekódolás szerint a teendők a következők:

1. Surcinak megírom e-mailben (így hátha elkerülöm a személyes konzultációval járó idő és pénzveszteséget) , és megkérdem, hogy javasolja-e a dózis emelést,
2. hétfőn kérek időpontot a BMC-be csekkolós ultrahangra, hogy mihamarábbra kapjak
3. jövő héten szépen elmegyünk nyaralni, mire visszajövünk már a 40. napnál fogok tartani, hacsak nem történik csoda, és megjön
4. tesztelek (megint...) és visszamegyek ultrahangra, függetlenül attól, hogy Surci mit válaszol, aztán elkezdetjük a protokollt.
5. így legkorábban augusztus utolsó hetében, szept. első hetében történhet beavatkozás.

Összességében az a baj, hogy kicsit még így is negatív érzéseim vannak a tegnappal kapcsolatban, de remélem, a következő fordulópont változtat ezen, mivel máshova (a.: fizetős, amire nincs pénzünk, b.: SOTE, de arról alig van infó, nem szimpi) nem tudunk menni, ez az egy esélyünk most.

Amit lehetett volna másképp, jobban, ha jobban működnének a dolgok:
1. már az első, adatfelvevős konzultáción kiderülhetett volna, hogy ő szerintük szedjek több Merckformint
2. a 31. napnál tartottam tegnap, tehát ha 4 nappal később megyek, akkor már rögtön letudhattuk volna az 'igen, biztos nem terhes' kört, tehát megspóroltam volna 1 konzultációt (=1 nap szabit, időt, stresszt)
3. Szűcs így is megfogalmazhatta volna a dolgokat, ahogy most leírtam, és akkor nem lennének negatív érzéseim.