járás -> alvásprobléma

Kis pucusom most már komolyan nekiállt önállóan, kapaszkodás nélkül járni. Már vagy 1 hónapja előfordult néha néha, hogy 1-2 lépést tett, leginkább úgy, hogy állt alapból, és onnan, de még nem igazán volt "direkt", most olyan nekiveselkedős, feláll, aztán nekiiramodik, elesik, és akkor újra feláll, és megy tovább, és élvezi:) Már nem számoljuk lépésekben, kb. egyik szobából a másikba már simán átmegy, ha méterben kéne kifejezni, max. 6-8-nak mondanám.
Na, de amit eme örömteli eseménynél mindenhol mindig elhallgatnak, az a mellékhatás...szóval már 2. éjszaka van az, hogy éjjel felsír, bemegy hozzá valamelyikünk, akkor rögtön abbahagyja, amint kijön, elkezdi újra. Ilyen max. pár hetes korában fordult elő, azóta sose, általában max. azért szokott úgy felsírni, ha nem találja a nyusziját (ja, még sztem sosem írtam, hogy neki nem cumija, cicije, hanem nyuszija van...Már vagy 9 hónapos óta, vagyis nyuszi előtt volt egy rongyi baba, de azt kivonták a forgalomból és sehogyse tudtam belőle tartalékot szerezni, úgyhogy még jó korán, előre megfontolt szándékkal lecseréltük a tömegnyuszira, hogy lehessen nagy titkos nyuszicsaládunk. Kell is, mert nem csak morzsolgatja, hanem a fülét a szájába veszi, így egy merő nyálfogó, napi kettőt simán elfogyaszt.)
A nem mindig okos bizniszanyuka azt írja, hogy: "A járástanulás időszaka lelkileg is megviseli a babát, mert az idegrendszer ilyenkor rohamos fejlődésnek indul, hirtelen sok inger éri, amit fel kell dolgozni, a járás összetett folyamat, egyensúlyozni kell, sokat esik, megterheli a szervezetet, ugyanakkor azzal is jár, hogy rohamosan kezd a kicsit elszakadni tőled, hiszen most már mindenhova eljuthat. Ez növeli benne a dacosságot, önállóbb és akaratosabb lesz, ugyanakkor gyakran szalad* oda hozzád egy kis babusgatásért." Na, nálunk egy az egyben ez történik, teljesen ráismertem a leírásra...kellene egy kis türelmet és higgadtságot gyűjtenem, mer kicsit kifogytam most :S


*nyűglődik, nyafog, fúrja belém a fejét