Igen nehéz elhinni, de az én tündibündi kislányommal, van, amikor igen nehéz, mint pl. mostanság is. A héten volt alkalmam 2 bolti óriáshangos hisztit is megélni, asszem eddig tartott a "simán bemegyek vele a boltba" időszak...igazából az a rossz, hogy mostanság (látszólag) indokolatlanul kezd el "balhézni", és rögtön, rém intenzív.
Közben meg az alvás is elromlott...pár hónapos kora óta minden izé nélkül átaludta az éjszakákat a saját ágyában, ahova gond és mindenféle kimondott altatás nélkül tettük le. 1 hónapja pl. mosolyogva integetett nekünk jóéjszakát kifele az ágyból Most meg pár napja tiltakozásba kezd, mikor be akarjuk tenni, többször felébred, pár hajnal óta átkerül a mi ágyunkba...
És akkor bedobhatom mellé a joker "jön a (őrlő)foga" dolgot is, amit csak sejtek, mert nézni azt nem nagyon tudom megnézni, mer nem hagyja.
Szeretem, imádom, és én vagyok a legboldogabb, de bizony van néha, hogy kimerülök, és azt mondom, nem bírom...éppen ezért ma este elmegyek, találkozom a barátaimmal, bízva benne, hogy megújít. És éppen itt az ideje bőven, hogy apa életében először itthon maradjon kettesben vele (vacsora időtől számolva, na azért mégsem egy egész nap)
Tegnapelőtt jöttem rá, egy nagy hiszti keretében, hogy nem hülyeség az, ha ilyenkor magunkhoz szorítjuk (ha hagyja) + figyelemelterelés.
VálaszTörlésEgyébként kitartás!
Na,ezt még konkrétan nem próbáltam, de fogom!
Törlés