Ma az utcánkban már elesés nélkül sétált haza:) Igaz, volt vagy fél óra ez a 200 méter, mert hát ugye nem jött valami célirányosan, annyi izgiség van...
Ja, és már kezdi elhagyni a walking dead-es imbolygós, kéz elől tartós imidzset. Előszeretettel visz valamit.
Pár napja próbálgatjuk, hogy a saját lábán mehet ki a lakásból/ jöhet haza, főleg a játszótérről, ami majdhogynem az ablakunk alatt van. Jönnek is az új élethelyzet nehézségei elő, pl.: türelmesnek lenni, nem siettetni, nem kézen fogni, na, és hogy akkor most mi lesz majd a babakocsi sorsa, kitapasztalni, mikor hajlandó beleülni eztán, és mikor nem...
Na, és pl. a szemétszedéssel mi legyen? Mert a kis cukikám szedi fel őket, és adja is oda nekem, ami egyik oldalról nagyon példás, környezettudatos viselkedés, másik részről meg ne fogdossa össze a mások által eldobált cigi csikkeket (fúj, de gyűlölöm, azokat, akik eldobálják! Bevallom, asszem, hülye tini koromban volt, hogy én is ezt tettem :(((() Szóval, tippek?
Egy a peteérést csak nyomokban tartalmazó korelőzmény utáni mesterséges megtermékenyítés A-Z-ig és "következménye":)
De édes lehet! Ez a szemétszedés érdekes, Marcel itthon is a legkisebb szöszöket is megtalálja és felszedi. Eleinte megette őket, de sikerült rászoktatni, hogy inkább adja nekünk, azt majd egy másik kör lesz, hogy eleve fel se szedje :D
VálaszTörlés