vágjunk bele

Na, és akkor most jöjjön a közelmúlt:

Immáron több, mint 1 éve rátaláltam a mostani dokimra, "Surcira", ő volt az első aki azzal kezdte, hogy jó, akkor kivizsgálások: alap az ultrahang, mellette pedig elküldött teljes hormonvizsgálatra és cukor-inzulin vérvételre.
Ezzel párhuzamosan önszorgalomból "életmódot váltottam": diétázni, mozogni kezdtem, leszoktam a kávézásról, meg úgy alapból a koffeint száműztem a mindennapokból, a ciginek végképp búcsút intettem (bár ez sem volt nehéz, mivel előtte is csak kocáztam).
A vérvételeim eredményei mind jók lettek, egyedül a 60perces inzulinom lett magas. Konklúzió: inzulinrezisztencia, szedjek Merckformint. 
E mellé mellékvágányként becsatlakozott egy csúnya kis képlet (mert hogy dokinyelven így hívják az elváltozást, mint megtudtam) az ultrahangon a bal petevezetékemben...szóval mielőtt elkezdhettünk volna bárhogy is peteérést csiholni, hogy ténylegesen legyen értelme próbálkoznunk, irány egy laza laparoszkópiás műtét a rettegéssel, hogy lehet, hogy már úgy ébredek, hogy -1 petevezetékem van...persze Murphy törvénye beigazolódott, és odabent nem találtak semmit, sőt, minden úgy néz ki, ahogy az a nagy könyvben is le van írva. remek, legalább a szervi problémákat kizártuk, csak megint 3 hónapot csúsztunk az akcióban ezért. 
Közben Pé is átesett a maga tesztelésén, kiderült, hogy a kis fickói átlagon feletti eredményeket produkáltak, így már tutira csak nálam, és hormonálisan vannak a gondok...
Na és akkor felépülve a műtétből, Surcival töltött 8 hónapos "kapcsolatunk" után végre eljutottunk oda, hogy csináljunk végre peteérést. Megjegyzem, szörnyű, hogy ebben az egészben az időegységek nem órában, vagy napban vannak, hanem női ciklusokban, az a rengeteg várakozás...Szóval elkezdtük a Duphaston (hogy vérzést csináljon és tiszta lappal vághassunk bele egy ciklusba) - Clostylbegyt (hogy serkentsük a tüszőérést) kúrát, 13. napon kontroll, nézzük, van-e elég nagy tüszőcske (szebb nevén folliculometriás kontroll), amiből lehet érett petét kivarázsolni. Perszehogy az első alkalommal ez nem jött össze. Pedig az ember csak reménykedik előtte minden nap, de az úgy látszik, nem bír elég erővel.
És akkor aztán következett egy újabb kitérő: történt ugyanis, hogy elmentünk nászútra, ahol önhibámon kívül sikerült egy csigolyatörést szereznem emlékbe...ennek részleteibe nem megyek bele, mert írhatnék róla egy másik blogot, hogy hogy történt, és mi történt velem a következő hónapokban...Szóval újabb kényszerszünet, ez alkalommal 4 hónapos, ha nem számítom bele az éppen akkor elvesztegetett 1 ciklust.
Aztán eljött az idén január, mikoron felépülve visszamehettem Surcihoz, hogy akkor folytassuk, ahol abbahagytuk, vagyis 1 lépéssel hátrébbról, ugyebár. "Vicces", mert közben, míg otthon lábadoztam, megéltem életem kb. 3. spontán menstruációját, de hát ugye merevítőben mire mentem vele...Következő 13.nap: megint semmi:(, viszont a rá következő 13. napon végre új remény csillant meg: van domináns tüsző, jöhet a Pregnyl szuri, hogy megrepesszük!:) (Ja, egyébként a hűtőben tárolandó Pregnylt mnden 13. vizitre hurcibálnom kell, szegényke már olyan gyűrött volt, de végre, elhasználtuk) Így életem első bizonyított peteérése megtörtént! (Köszi, jobb petefészkem, így tovább!) Csak éppen odáig nem jutott el, hogy találkozzon a másik felével. Nem baj, most végre tudtunk peteérés utáni progeszteron szintet is nézni, ami persze csudálatos eredményt adott ki. Aztán ismét egy 13.nap, félig jó, félig rossz hírrel: hát éppen van talán egy eggyel nagyobb tüsző, de az sem elég nagy, nézzük meg 2 nap múlva újra. Meg is néztük, addigra már nem volt belőle semmi.:(
Persze arról nem is beszélek, hogy az állandó, fix napon orvoshoz járkálás mennyi szervezést, munkából elkérést, esetleg szabadságot jelentenek, mert hát mi van, ha nekem akkor van a 13.napom, amikor a doki nem rendel, neadjisten hétvége van...az anyagiak meg megint egy más tészta..
Na és akkor most éppen ott tartunk, hogy megint kihordtam egy kis idegbajt - lényegében ez vezetett oda, hogy nekiálltam írni -, ugyanis a csodás Duphastontól eddig szinte órára pontosan 3 napra jött meg mindig, de most kiborított, és persze, hogy váratott még magára 3 napot, mire ma végre újra elkezdhettem 1-től a ciklikus létet. ezzel persze nyilván borult az előre jól kikalkulált, rendelési időre eset 13. nap, sőt, a hosszúhétvégés vasárnapra fog esni, úgyhogy most várom Surci válaszát, hogy hogy tudjuk megejteni aznap azt a tüszőlesést....Legalább így azon már nem kell aggódnom - mert matematikailag nincs már esélye , hogy májusban, mikor Pé 3napig nem lesz itthon, pont akkora esne esetleges happening.
Szóval így tervezzen az ember előre, vagy ne tervezzen..mert hogy pl. nyaralást, vagy bármilyen utazást hogy tervezzek be tudván, hogy lehet, hogy akkor nekem halaszthatatlan vizitem van, vagy adjisten van már pocaklakó (ugye termálfürdő, bizonyos idő után repülés no way ez esetben).
Tehát most itt tartok.